A Csemadok megalakulása
   A háború után csak a Csemadok-szervezet megalakulásával 1951-ben indult meg újra a kulturális élet a községben.
   A Csemadok szervezet Légen 1950. május 30-án alakult és a tagok Varga Péter elnök vezetésével dolgoztak. Őt követően Czére Győző, Molnár Mihály, Nagy János, Kovács Rudolf, Németh Éva, Huszár László töltötték be az elnöki tisztséget. A szervezet jelenlegi elnöke Szalay Márta. A szervezet titkára és "örökmozgó" ügyintézője több mint egy évtizedig Mészáros Gyula volt.
   Czére Győző - aki már többéves rendezői múltra tekintett vissza - kezdte meg az első színdarabok rendezését a helyi Csemadok-szervezet keretében.
   Az első színdarabot, a Szabon nők elrablását 1953-ban mutatták be. A vendégszereplésekkel együtt 11-szer játszották. 1957-ben a Mágnás Miska daljátékot újították fel, és 9-szer mutatták be a községben. 1961-ben a Huszárvágás című színdarabot háromszor játszották. Ugyanebben az évben, az ifjúsági szervezetben Simon Edit tanítónő rendezésében került bemutatásra a Bolondóra című színdarab; ezt három alkalommal mutatták be.
   A légi alapiskola tantestülete 1965-ben a Mirandolina című vígjátékot mutatta be Molnár Géza igazgató tanító rendezésében. Szereplők az alapiskola tanítói voltak: Simon Edit, Csóka Ede, Nagy János, Tóth Margit, Wenchich Rozália, Molnár Géza, Szűcs József és Tőzsér Lajos.
   Légről 1947-ben nagyon sok magyar családot telepítettek át Rábapatonára s ezek a családok szoros kapcsolatban álltak szülőfalujukkal és az itt élő rokonokkal. Így alakult ki a baráti és kulturális kapcsolat a két falu között, majd később az egységes földműves szövetkezet és a termelő szövetkezet gazdasági kapcsolata is. Az említett vendégszereplést később a rábapatonai színjátszók is viszonozták.

Gyermekszínjátszás
   A helyi alapiskola tanítói a 70-es évek elejéig minden évben - a kisebb kultúrműsorokon kívül - egy egész estét betöltő színdarabot is rendeztek az iskola tanulóival. Ezek a színdarabok nemcsak a fiatalságnak, hanem a falu idősebbjeinek is emlékezetesek maradnak.
   Kezdetben nagy gondot okozott az előadás helyének megválasztása. A kocsma melletti helyiségben volt ugyan színpad, de a kulisszákat a tanítóknak kellett készíteni. Később az új iskola folyosóján állítottak fel színpadot.
   Az évek során bemutatott gyermekszíndarabok a következők voltak:
   Hamupipőke, Lúdas Matyi, 12 hónap és más mesék, Többsincs királyfi, Virít a pipacs, Csipkerózsika, Az én mesekönyvem, Az aszódi diák, Bicikli, Muzsikáló fazék.
   A színdarabokon kívül természetesen nagyon sok jelenet és összeállítás is bemutatásra került.
   A 12 hónap és más mesék, valamint az Én mesekönyvem című összeállításokban 100-120 gyereket is szerepeltettek a tanítók, beleértve a néma szereplőket, a tánckarokat, énekkarokat és a zenekart is.
   A gyermekszíndarabok nagy részét Szabó Irén tanítónő rendezte. További rendezők voltak: Nagy János, Mezeiné Hegyi Anna, Csóka Ede és Németh Éva.

Zenekar
   A helyi cigányzenekarokon kívül először az alapiskolában, a hangszeren játszani tudó cigányszármazású tanulókból alakult egy zenekar Csóka Ede tanító vezetésével. Ez a zenekar 1958-tól 1960-ig működött, tagutánpótlás hiánya miatt, két év után szétesett.
   A felnőtt-fúvózenekar 1960-ban alakult meg Fehér Imre tanító vezetésével. A zenekar tagjai munkások és tanítók voltak. Gyakran szerepeltek a községi rendezvényeken, valamint a járási május elsejei felvonuláson.
   1962-ben alakult meg a gyermek-fúvózenekar. A hangszereket a helyi efsz és a községi tanács vásárolta. A zenekar tagjai évről-évre cserélődtek, mert a kimaradt tanulókat az alsóbb évfolyamokból állandóan pótolni kellett, az új tagokkal pedig először a zeneelméleti alapokat kellett megtanítani. A nehézségek ellenére a zenekar színvonala magas volt, gyakran szerepeltek a községen kívül is, legtöbbször a járási és kerületi versenyeken, rendezvényeken, sőt, 1964-ben Prágába is eljutottak.
   Voltak olyan helyi és járási ünnepélyek, ahol a felnőtt és gyermek-zenekar együtt lépett fel.
   Népi hangszereken - citera, furulya, köcsögduda - játszó zenekar 1978-ban alakult az iskola tanulóiból Ürge Mária tanítónő vezetésével. A hangszereket a helyi egységes földműves szövetkezet ajándékozta az iskolának. A zenekar éneklőcsoporttal együtt gyakran szerepelt az iskolai és községi ünnepélyeken, gyűléseken, nyugdíjas találkozókon.
   Az elmúlt évtizedekben nem volt népművészeti fesztivál, néprajzi tábor, kórusfesztivál, ahol Ürge Mária tanítónővel, ne találkoztunk volna. A megszállott emberek közé tartozott, aki tudta, a pedagógusi munka nem merülhet ki az iskolában letanított órákkal, nevelni az iskolán kívül is kell, a szellemiséget, a valahová tartozás tudatát is meg kell adni az ifjúságnak - noha ő maga is fiatal volt még, de határozott arcélű, biztos gerincű.
   1991-ben egy szerencsétlen autóbaleset következtében tragikusan halt meg.

Énekkar
   Először 1959-ben az iskola tanulóiból alakult énekkar Orosz Otília tanítónő veszetésével, s a vonószenekar kíséretével lépett fel. A Tyúkocska című dallal szerepelt a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásában is. A csoport nem működött állandó jelleggel. A következő években is csak alkalomszerűen toborozódott össze 30-50 tanuló és egy-két fellépést ért meg egy-egy műsorszám.

Tánccsoport
   Már 1949-ben is működött az alapiskolában egy tánccsoport Zsömbörgi József igazgató tanító vezetésével. Tagjai csak lányok voltak, még a fiútáncokat is lányok táncolták. 1959-ben csatlakoztak hozzájuk először fiúk is. Páros táncokat, leánykarikázót és verbunkot táncoltak. A későbbi években az énekkarhoz hasonlóan alkalomszerűen tanítottak be táncokat a tanítók a községi ünnepélyekre és esztrádműsorokra.
   A 60-as években a helyi ifjúsági szervezet keretén belül is működött egy tánccsoport, mely részt vett ugyan a járási versenyeken, de jelentősebb helyezést nem ért el.

Bábcsoport
   1971-ben alakult meg az iskolában. A két jó barát és a virágok című összeállítással a járási versenyen is részt vettek. 1972-ben A legszebb ajándék című összeállítást mutatták be a közönségnek. 1976-ban tervezték egy állandó jellegű bábkör megalakítását, mely a napközi otthon mellett működött volna, de képzett vezető hiányában ez nem valósult meg. A rövid ideig működő csoport vezetői Nagy Erzsébet, Janák Éva és Varga Margit voltak.

Az iskolák története

Nagy-Légh
   "Hogy mi okból született meg Nagy-Léghen a plébánia és vele valószínűleg az iskola, nem tudni; míg végre a helytartótanácstól mozgalom indult meg 1783. év deczember hó 1-én a Nagy-Léghen felállítandó plébánia iránt és valóban 1787. évben foganatosítva is lőn."
   1902-ben Nagy Antal kántortanító már kötöttebb tanítási rend szerint kezdett tanítani.
   1904-ben az egy tanteremhez még egyet építettek kántortanítói lakással.
   1936-ban állami segéllyel felépítették az emeletes iskolát két tanteremmel. Ekkor az iskolatelek kicsisége miatt veszekedések árán a plébánia telkéből egy darabot az iskola telkéhez csatoltak. Az új iskola is megmaradt felekezeti iskolának. Az új iskolában, 1937-ben kezdődött meg a tanítás.
   1943-44-es tanévben Pelle Erzsébet tanított és a szászi tanítónő, Goll Gusztávné volt az igazgató. A háború utolsó éveiben, valamint a háború után a magyar iskolák megszüntetéséig Windmühl Mária tanított.

Szász
   1915-benaz első világháború alatt nyílt meg először egy osztály Nagy Imre házában (a szászi iskolával szemben levő házban) Bacsák Árpád leányának, Bacsák Jolánnak vezetésével. Később Bacsák Pál házában folyt a tanítás.
   1926-ban jött Szászra Bittó Dezső. Nagyon népszerű tanító volt A hivatásának élt. Az ő ideje alatt vetették fel az új iskola építésének gondolatát.
   A szászi katolikus hívek és Bacsák bérlői kölcsönt vettek fel a Nagyléghi Hitelszövetkezettől és ebből építették fel az új iskolát. A hitelt a földbirtokok után kirótt iskolaadóval törlesztették. Az új iskola Bacsák nagy vallásossága miatt felekezeti iskola lett 1926-ban.
   1937-ben a járási tanfelügyelő és a járásbíró megállapította, hogy nem előnyös a váltakozó tanítás, ezért újra igénybe kellett venni a Bacsák házat az egyik osztály részére.

Kislég
   1930-ban nyitottak külön osztályt. Helyiség hiánya miatt először a nagylégi kocsma melletti nagy helyiségben tanítottak. A körülmények itt elég kellemetlenek voltak, mivel a kocsma felöli ajtón minden zaj, lárma áthallatszott és zavarta a tanítást.
   A lehetetlen állapotot a tanítók oldották meg. Beszik Lajos apja, nyugdíjas tisztviselő volt, anyja pedig zöldségkereskedő és ők kölcsönöztek 10 000,- Kč-t, hogy felépülhessen az új iskola. 1932-ben felépült egy tanterem, majd községi segítséggel 1935-ben mellé építették a másik tantermet tanítói lakással.

Az előpatonyi iskola alapítása
   Az 1928. évi óriási tél és havazás az előpatonyi tankötelesek iskolába járását a nagy távolság miatt majdnem lehetetlenné tette, s ez iskolaépítésre ösztönözte a község elöljáróságát.
   Az 1929. év őszén miután az előpatonyi tankötelesek száma meghaladta a 30-at, a községi elöljáróság az iskolaépítés érdekében megindította az ügyintézést.
   A felsőbb illetékes szervekhez benyújtott kérvény alapján Dr. Hollovič Jozef járási közigazgatási tanácsos az iskolaépítést 1929. október 24-én 67867. I. ai 1929. sz. alatt engedélyezte.
   A községi képviselőtestület ezután megválasztotta az iskolaszéket, tagjai a következők voltak:
   Csernyánszky Béla elnök, Gavlíder József jegyző, Klempa Péter gondnok, Szalay József, Nagy János.
   Az iskolaszék még 1930. év végén benyújtotta kérvényét az Országos Hivatalhoz az iskolaépítés jóváhagyása ügyében, melyet az Országos Hivatal jóvá is hagyott. Így tehát minden remény megvolt arra, hogy az új iskola még az év tavaszán felépüljön.

Az oktatás 1945 után
   1945-tő 1949-ig az egyesített három faluban csak szlovák tanítási nyelvű alapiskola volt.
   Az erőszakkal szított sovinizmus megnyilvánulása volt, elégették a magyar iskolák összes dokumentációs anyagát. Az utána következő években csak hiteles tanúk aláírásával lehetett iskolai bizonyítványról másolatot kiadni az 1945-ig végzett tanulóknak.
   A három községből egyesült faluban - Légen - 1949. szeptember 1-én nyílt meg a magyar tannyelvű iskola. Talán sosem volt olyan édes íze a magyar szónak, olyan lelkesítő ereje a dalnak, mint akkor.
   Az első igazgató a megnyílt magyar iskolában Zsömbörgi József volt, aki országos méretben is sokat fáradozott a magyar tanítási nyelvű iskolák megnyitása érdekében.
   Az 1949. szeptember 1-én Légen megnyílt magyar tanítási nyelvű iskolának még a szlovák tanítási nyelvű iskola is igazgatója is Kalužný Jozef volt az igazgatója. Először csak két magyar osztály nyílt, mely a szlovák iskola párhuzamos osztályaként működött.
   1953. szeptember elsejével országszerte átszervezték az iskolákat és megnyíltak a nyolcéves népiskolák. Így történt Légen is. De a tanítók nagyon nehéz körülmények között kezdtek tanítani. Még a legszükségesebb segédeszközök is hiányoztak. A tantermek szétszórva, az egyesített három falu régi iskoláiban voltak: Szászon 1, Kislégen 2 és Nagylégen 2 tanterem.
Kedvezőbbé vált a helyzet az új tíz tantermes iskola felépítésével, melynek alapkövét 1958-ban tették le és 1960-ban adták át rendeltetésének. A 298 magyar nemzetiségű és 36 szlovák tanuló egy fedél alatt tanulhatott az új másfélmillió koronás költséggel felépült iskolában.

Napközi otthon
   1967-ben nyílt meg az iskola napközi otthona. Azon családok gyermekeit íratták be, ahol mindkét szülőmunkaviszonyban volt. Már az első évben két csoport indult. Az ebédlő melletti tantermekben lettek elhelyezve. A két csoport létszáma 60 volt.

A szlovák tanítási nyelvű iskola
   A légi szlovák tanítási nyelvű iskolát 1967-ben építették. A sárréti szlovák tannyelvű iskolát helyezték ide, mert Léget központi községgé tervezték fejleszteni. Az iskolával egy időben tornatermet, napközi otthont és ebédlőt is építettek. Az iskolához nagy udvar is tartozik, melyet a magyar tannyelvű iskolával együtt használnak. Itt építették fel a sportpályákat is.
   A szlovák tannyelvű iskolába a légi gyerekeken kívül Sárrétről, Vitényiből, Nagypakáról, Csukárpakáról, Lég-Kolóniáról, Macházáról és Szentmihályfa-Kolóniáról is jártak gyerekek.