Első okleveles említése 1239-ből származik Legu alakban. Nevének további megjelenési formái: 1250-ben Leeg, 1269-ben Leg, 1328-ban Leeg, 1396-ban Leeg alias Legendorf, 1398-ban Naglegh, 1476-ban Legnicz, 1927-ben Veľký lég, 1940-ben Lég, 1948-ban Lehnice.
   IV. Béla király 1239. évi oklevelében mint pozsonyi várbirtok szerepel. Lakói később nemesi előjogokat élveztek. Érdekes adatokat tartogat számunkra IV. Béla király 1269-ben hozott ítélete, melyben a Vata községben - a mai Bélvatta - lakó Salamon nemzetségbeliek és a Lég, illetve Patony községben élő udvarnokok közötti birtoklási viszályban az udvarnokok javára döntött. Ez az okirat számos csallóközi víz, halászhely és egyéb földrajzi pont nevét őrzi, melyek a szóban forgó birtok határai voltak. Az 1553. évi portális összeírásban a Sárkány család 5, a Zomor család 3 portával szerepel.
   1694-ben Szüllő Ferencné a község legnagyobb birtokosa. A Szüllő család még a XIX. század elején is a legnagyobb birtokos itt. E század elején Benyovszky Lajos grófnak, Petőcz Gábornak, illetve a Bacsák családnak van itt a legnagyobb birtoka, és külön-külön mindhárom családnak csinos kúriája.
   Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 84 házzal és 608 lakossal szerepel.
   A községhez tartoznak Vörösbuzahely és Kondoros puszták, mely utóbbi 1319-ben Kondorosi Jakab birtoka, utánna Sellyey Miklósné, majd a múlt század elején Benyovszky Péteré. Ide tartozik még Alsó- és Felsőtőse, illetve Nagyhegy tanyák, valamint Elina, Gálház és Hétmány puszták, továbbá az Igriczei, Kapuhely és Bánvölgy dűlők.
   Az 1328. évi oklevél bizonysága szerint a község róm. kat. gótikus temploma már fennállott, mely török időkben elpusztult. A mai barokk stílusú templom alapjait Szelepcsényi György esztergomi érsek rakta le 1679-ben, de az építkezési munkálatok csak halála után fejeződtek be. Kései reneszánsz stílusú kastélya a XVII. század elejéről való, klasszicista stílusú kúriája pedig a XIX. század feléből.

   A XIII. századi okiratok csupán egy Lég nevű községet említenek. A legrégibb ilyen okirat IV. Béla király egy 1239. évben kiadott oklevele, melyben mint pozsonyi várbirtok Legu alakban szerepel. Roland nádor egyik 1250-ben kelt végzésében Legh néven van említve. Kislég nevével először egy 1311-ből származó okiratban találkozunk Kyus Leeg alakban. Nevének további megjelenési formái: 1517-ben Kyslegh, 1828-ban Kislégh, 1927-ben Malý Lég.
   1324-ben Salamon nemzetségbeliek a község földesurai, de a későbbiekben a birtok egy részét átengedik Olgyai Péternek és fiának. 1517-ben II. Lajos király Kisléghi Pálf fiát, Pétert, illetve Egyed fiát, Andrást, valamint Mátyás fiát, Balázst iktatta be itteni birtokukba. 1608-ban Léghi István fia, Simon itteni kúriáját nejének, Zsófiának adományozta. 1654-ben Alszegi Mátyás itteni birtokrészét Szüllő Ferencnek 50 évre elzálogosította. Két évvel később a párkányi csatában elesett Szüllő György neje és gyermekei osztozkodtak az itteni birtokon, melyet 1802-ben Szüllő Zsigmond Gálffy Péternek zálogosított el. A Léghi-, illetve Kisléghi-család a múlt század elejéig birtokos a községben. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 42 házzal és 307 lakossal szerepel. 1866-ban tűzvész pusztított a községben.

   Nevét először egy 1239-ben kelt oklevél említi Zaz-Waros alakban mint a pozsonyi vár tartozékát. Nevének további megjelenési formái: 1254-ben Sas, 1287-ben Zaz, illetve Zaaz, 1317-ben Superior et Inferior Zaz, 1354-ben Alzas, Fylzas, 1437-ben Kezepzaz, 1462-ben Wyzaz, 1467-ben Kyzaz, 1511-ben Naghzaz, 1927-ben Sása.
   1317-ben Szászi Pongrácznak van itt a legnagyobb birtoka: az okirat két Szász községet említ Alsó- és Felső jelzőkkel, a két község a XVIII. század végén egyesült. A község északnyugati részét ma is Felszásznak, délkeleti részét pedig Alszásznak nevezik. 1353-ban I. Lajos király a helység határait a Szászi-család számára megjáratja. 1394-ben az Olgyai-család a község legnagyobb birtokosa. A XVIII. és a XIX. században a Bacsák-, a Majláth-, a Petrikovich- és a Petőcz-családok birtokosok itt. A század elején Bacsák Istvánnak és Pálnak volt itt nagyobb birtoka. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásbqn 41 házzal és 298 lakossal szerepel.

   A patonyszéli községek egyike. Nevével először egy 1435-ben kelt oklevélben találkozunk Elewpathon alakban. Nevének további megjelenési formái: 1773-ban Elő-Patony, 1927-ben Predná Potôň, 1948-ban Masníkovo.
   1489-ben éberhárdi várbirtokként említi az okirat, s mint ilyennek a szentgyörgyi és bazini gróf a földesura. Az 1553. évi portális összeírásban Leeghy István 7, Mérey Mihály és a Sárkány-család 2-2, Bakits Péter és Tóth Tamás 1-1 portával van bejegyezve. 1608-ban Léghi István fia, Simon itteni birtokrészét nejének, Zsófiának adományozta. 1802-ben Szüllő Zsigmond itteni birtokát elzálogosítja Gálfi Péternek. A múlt században a Petőcz-, a Várady-, a Benyovszky- és a Bacsák-családok voltak a birtokosai, s még e század elején is volt itt Benyovszky Lajosnak, Bacsák Pálnak, Zsigmondnak és Istvánnak nagyobb birtoka. Az 1828. évi Nagy Lajos-féle összeírásban 30 házzal és 225 lakossal szerepel. Ide tartozik Sárrétpuszta, ahová a 20-as években morvákat telepítettek.